Az értékek és az "élet" ünnepe, Aratónap tizenhetedszer Jászapátin

2013-07-16

Cégünk és a Jászapátiak Baráti Egyesülete együttműködésével, immár 17. alkalommal tarthattuk meg július 13-án az Aratónapot. A rendezvény alapvető célja és üzenete az első alkalomtól fogva változatlan. Minél több résztvevővel szeretnénk megismertetni, hogy milyen is volt annak idején, a huszadik század derekáig a kézi aratás.

A búza lényegében egyet jelentett és számos tekintetben a mai napig is egy jelent az élettel. Nem véletlen tehát, hogy különös tisztelet övezi a kenyérnekvaló aratását. A több mint másfél évtizedes hagyománnyal rendelkező program mindezen túl az évek során igazi közösségi eseménnyé válhatott.
– Az alapvető és az egyik legfontosabb cél, hogy a fiatalok is megismerjék, megtapasztalják, milyen is volt a kézi aratás – mondta a szervező Jászapátiak Baráti Egyesülete elnöke, cégünk vezérigazgatója Lóczi Miklós. – Az ilyen események pedig épp arra, szolgálnak, hogy a fiatalok is részt vehessenek ezeken az eseményeken. Nem mellékesen az Aratónaphoz kapcsolódó programok sorával egy közösségi élményt nyújtó eseményt tudunk megvalósítani. Ez az a nap, amikor az egymást rég nem látott ismerősök találkozhatnak, beszélgethetnek úgy, hogy közben nem kell rohanni – tette hozzá az elnök.
A szándékoknak megfelelően jó néhány fiatal is részt vett a rendezvényen, s hol marokszedőként, hol meg vízhordóként segítette a munkát. De volt olyan is, aki a vágással is megpróbálkozott. Szerencsére még van olyan, akitől elleshetik mindazt, amit tudni kell a kézi aratásról.
– Már az első ilyen hagyományőrző rendezvényen is részt vettem – mondja Bátor Pál, aki hagyományos viseletben állt neki az aratásnak, s lábbelijét hátrahagyva mezítláb vágta a búzát. – Úgy gondoltam már az első alkalommal is, hogy ha már a hagyományokat elevenítjük fel, akkor úgy állok a munkához, ahogyan annak idején édesapámmal nekikezdtünk. A hatvanas években gyermekfejjel édesapámmal voltam aratópárban, ahol nekem a marokszedés volt a feladatom. Akkoriban szinte mindenki mezítláb aratott. Ennek megfelelően lassan másfél évtizede, amióta felelevenítjük a hagyományokat, csakis mezítláb kezdek a munkához, ez egyfajta megemlékezés és tiszteletadás is egyben.
Az aratónap másfél évtizede a kakaspörkölt főző versennyel is egyet jelent. Ez alkalommal is több tucatnyi csapat érkezett a megmérettetés helyszínére, a Zrt. jászszentandrási út mentén található I-es telephelyére, a Jászapáti Tájház szomszédságában kialakított főzőhelyekre.
– Igazi különlegességnek számít évről évre az, amikor egy jól eltalált kakaspörköltet megkóstolhat az ember – tette hozzá Lóczi Miklós. – Gyakorta készíthetünk csirkepörköltet, akár hétköznap, akár vasárnapi ebédként. Az azonban, hogy kakaspörkölt kerüljön az asztalra, valóban különlegességnek, emlékezetes gasztronómiai élménynek számít. Ez is olyan dolog, ami a rendezvény sajátjává vált, ami idecsalogatja az embereket.
Idén egyébként a főzőcsapatok közül Kormos Klementék gárdája főzte a legjobb étket a zsűri értékelése alapján.
Az idei rendezvényt ismét megtisztelte a németországi Globigból érkező delegáció, valamint a csíkmenasági művészeti csoport tagjai is. A német településsel évtizedekkel ezelőtt alakult ki kapcsolata, még a Velemi TSz-nek, amelyet nemrégiben elevenítettünk fel. Az elmúlt években már többször jártak kinn Németországban a jászapátiak hasonló hagyományőrző rendezvényekre, a vendégek pedig idén második alkalommal tisztelték meg programunkat. Globig polgármestere, Peter Witt tavaly megígérte, hogy idén maga is kipróbálja majd az aratást. Mondják, hogy az ígéret szép szó: ennek megfelelően neki is állt, hogy teljesítse ígéretét.
Új kezdeményezésként hirdettek a szervezők több pályázatot is. A diákok Zelk Zoltán: Egy búzaszem története című meséjéhez készítettek illusztrációkat. Rendkívül sikeres volt az első verseny, hiszen nem kevesebb, mint 130 pályamunka érkezett a felhívásra. A zsűri – Szalkári Rózsa, D. Kovács Júlia – értékelése szerint a rajzpályázat első helyezettje Végert Ágnes rajza lett. Az nyertes egy PSP 300-as játékkonzolt nyert, ugyanakkor a résztvevő diákok az Air Patrol Kft. jóvoltából lehetőséget kaptak egy élményrepülésre. Egy An 2-es repülőből csodálhatták meg Jászapáti és a Jászág látképét.
Ugyancsak első alkalommal hirdették meg a kakasszépségversenyt is. Az első ilyen versenyt Szabó Anita Tóni nevű tarajosa nyerte el.
Az egész napos programot helyi művészeti csoportok fellépései, kirakodó vásár kísérte.

Végül álljon itt mindaz, amit az utókornak legalább is tudni érdemes az egykori aratásokról. Amikor még inkább az emberről, a kétkezi munkáról szólt az aratás:
Mihályi József a jászapáti Vándorfy János Honismereti Szakkör vezetője annak idején maga is egyike volt azoknak, akik aratópárokban álltak neki a búzatábláknak, hogy betakarítsák a gabonát.
Ahhoz, hogy Péter, Pál-ra kifejlődjön a búza, már szeptemberben megszántották a földet, október huszadika körül pedig elvetették a magokat. Ha rögös volt a föld, akkor gyűrűs hengerrel, ha nem, akkor csak boronával egyengették a talajt. Télen annyi dolog volt vele, hogy ha a földekre hullott hó teteje megfagyott, akkor végighajtották rajta a jószágokat, hogy megtörjék a jeget, hogy levegőzzön. Azelőtt, hogy a búzát a földbe vetették volna, többször kapálták azt a táblát, vegyszeres gyomirtás pedig nem volt, így tavasszal nem volt vele dolog.
– Akkoriban egyenletesebb volt az időjárás, így június 29-re kifejlődött már annyira a búza, hogy a gazda megbeszélhette az aratókkal: mikor, melyik táblán kezdik a munkát – emlékezett vissza Mihályi József. – Az aratással legfeljebb két-három hét alatt végezni kellett, mert, ha túlságosan éretten vágták a kalászost, bizony rengeteg szem kipergett belőle idő előtt.
A levágott búzát kévékbe kötötték, csomókba rakták, majd újabb két-három hétre még kinn hagyták, majd kezdődött a hordás. Gazda válogatta, hogy milyen formába rakták meg a kazlakat, amelyek hossza 12 – 15 méter lehetett, magassága pedig 6 – 8 méter volt.
A cséplőgépek megjelenése előtt az udvaron jószágokkal nyomtatták, vagy cséphadaróval csépelték a búzát, és az így kipergett szemeket szelelték, majd zsákolták.
A cséplőgépek megjelenésével ez a munka is gyorsult, először még négy - hat ökör húzta az úgynevezett tüzes gépet és ugyanennyi a cséplőgépet, majd később megjelentek az önjáró cséplőgépek is.
A gabona betakarítását, először a gazdáknál ünnepelték meg, birka- vagy kakaspörkölttel, de szerveztek arató felvonulásokat, bálokat augusztus 20-a környékén, amikor már megsütötték az új kenyeret is a betakarított búzából.
Az egykor volt aratások hangulatát szeretné megidézni évről évre a Jászapátiak Baráti Egyesülete és cégünk közös aratónapi rendezvényével.

Kapcsolódó galéria: XVII. Aratónap 2013. Jászapáti

Kapcsolat: info @ jaszapatimgzrt.hu

Kivitelezés: